Ló a legfölsőbb szinteken!
Szerelem a legfölsőbb szinteken? Na, ne nevetess! Hisz LÓ a legfölsőbb szinteken!
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Első gondolatom a vadonról ez volt: „Hát ez biz a’ nem a mézes Kánaán!”
Be kell, hogy valljam, óriásit tévedtem! Erre csak akkor jöttem rá teljesen, amikor a fogságban voltam, és tudatosult bennem, hogy itt fogok meghalni. És hogy soha már nem láthatom nyereg és kantár nélkül otthonom. De ne szaladjunk előre, hisz még csak ott tartunk, hogy megszülettem!
Nos, nem voltam egy nagy csikó, de mivel anyu volt a vezérkanca, nem sokan kezdtek ki velem. Aki mégis, az megkapta a magáét. Állandó otthonunk sohase volt; mindig-mindig vándoroltunk: én, mami, apu meg a ménes többi tagja.
A vadon TÉNYLEG nem az a hely, ahol sok ember el tudná képzelni életét. Még hogy kiköltözzön néhány hétre a sztyeppére, otthagyja a kényelmes házát, a nyüzsgő várost egy kicsit is? Na, neeeem! Mit képzelünk mi magunkról, nem igaz?
Ha itt élelmet és vizet akarsz találni, nem árt néhány fontos, elmaradhatatlan tanács:
1. Ne bízz meg az ismeretlenben!
2. Légy kitartó!
3. Tudj koplalni!
4. Tűrd a szomjúságot!
5. Légy türelmes!
6. Használd az eszed!
7. Tartalékold az erőd!
8. Furfanggal többre mész, mint puszta erővel!
9. Nézz szembe bátran a félelmeiddel!
10. Ne szakadj le a csoporttól!
11. Az ismeretlen dolgokat MESSZIRŐL kerüld el!
12. Ne légy vakmerő, se túl óvatos!
13. Tarts tisztes távolságot más ménestől és egyéb állatcsoporttól!
14. SOHA ne bízz az emberekben!
Nos, ha ezeket betartod, nagyjából védve vagy, DE: a ragadozók ellen csak egy valami ment menthet meg: a figyelem és a gyorsaság! Jobb, ha inkább figyelsz, és nem loholsz nyomodban egy éhes vadállattal!
Szerintetek én ezek a szabályok közül mindet hibátlanul teljesítettem? Aki arra tippelt, hogy „Nem”, annak van igaza.
3 pontban is vétkeztem otthonom íratlan törvényének.
1. Nem tudok uralkodni a szomjúságomon, ezért…
2. …Leváltam a csoporttól, ezért…
3. … Voltam olyan bolond, amiért megbíztam a lovagló emberekben. Én marha!
És ebből lett a baj!
Harmatos, kellemesen meleg napra ébredtünk, éppen egy évvel az után, hogy megszülettem: én meg a família. Jólesően rágcsáltuk a vizes füvet, élveztük a ritka madárcsicsergést. Úgy tűnt, hogy ez egy ritka nap lesz: eseménymentes, nyugodt. Ennél nagyobbat csak akkor tévedtünk volna, ha azt mondjuk, hogy lavina lesz a nem létező magas, havas hegyekből.
No, mármost ahol mi laktunk, az Arizona volt, kietlen, napsütötte és forró.
Pechünkre túl közel merészkedtünk egy farmer birtokához, és sajna éppen akkor terelték össze a marhákat, s így észrevettek minket. Szerencsénkre éppen idejében oldottunk kereket, s így esélyük sem volt az üldözésre. Azt hittem, hogy soha nem látom viszont őket. Tévedtem.
A nap forrónak ígérkezett, s mindennemű fa messze volt. Hirtelen megláttam egy bádog vályút. Láttam már rengetegszer ilyet, és tudtam, hogy bár a bádognak nevezett izében olyan meleg a víz néha, mint a folyóügy, mégis összefutott a kevéske nyálam a számban.
Én nem az a típusú ló vagyok, aki könnyen megfékezi az ösztöneit. Odaindultam annak ellenére, hogy anyám többször is rám szólt, sőt! Egyszer egy taslit is lekevert. Én erre csak sunyítottam, és rávillantottam fogaim. Hiába ő az anyám, már nem vagyok szopóscsikó!
Mikor odaértem, egy kicsi vizet hozzáérintettem ajkaimhoz. Hűs volt! Ebből arra következtettem éles ésszel, hogy nemrégiben cserélhették a marháknak szánt vizet, szóval nem nagyon jöhetnek már ide. Nyugodtan szürcsöltem tovább a friss, finom vizet, nem gondolva arra, hogy még a közelben lehetnek a kétlábú, rossz szagú emberek.
Hirtelen paták hangját hallottam, de semmi fenyegetőt nem találtam benne, hisz elvégre ló vagyok, és lovak közt nevelkedtem. Mostanra úgyis erős és gyors lettem, szóval nincs mitől tartanom!
Túl későn hallottam meg a hangot. Ezt rikoltotta éles hangon:
- JiiiiiiIháááááááááááááááá!!!!!!!!!!!
Elugrottam, mert nagyon közelről hallottam a fülsértő hangot. Amikor megláttam a lovasokat, észvesztő iramban vágtatni kezdtem. Vágtatni! Dehogy is! Galoppozni! Csakhogy már későn. Valami hirtelen megfeszült a nyakamon, és nem engedett. Visszafelé elkezdett húzni, de én nem engedtem magam! Nekifeszültem, és teljes erőmből húzni kezdtem a fojtogató valamit.
Mit ne mondjak, minél inkább húztam, annál nehezebben vettem a levegőt, de azt gondoltam: inkább megfulladok, minthogy szolga leszek!
Ezt gondolhatta ez a csökött agyú majom is, szóval a lovát, az én fajtársamat gyorsabb tempóra ösztökélte úgy, hogy velem lépést tartson.
Alkonyatig a nyomomban voltak. Délután már majdnem kiköptem a tüdőm, de muszáj volt mennem, csak mennem!
Aztán egyszer csak összeestem. Föl se tudtam állni, csak nyöszörögtem. Néhány barátját idehívta az ember, és megpróbáltak felállítani. Eleinte nem akaródzott közel engedtem magamhoz őket, de annyira rosszul éreztem saját magam, hogy végül kötélnek álltam, és fölkeltem a porból. Órákon keresztül, lassú tempóban vánszorogtunk, míg egy furcsa dologhoz nem értünk.
Innentől kezdve én is „beálltam a sorba”, abba sorba, melybe azok a lovak állnak, akik egyszer elfogadták az ember segítségét, s most az adójukat törlesztik. Visszavonhatatlanul megtettem, amikor hagytam, hogy felsegítsenek. Az adósuk lettem életem végéig.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 7
Tegnapi: 2
Heti: 7
Havi: 20
Össz.: 18 143
Látogatottság növelés
Ló a legfölsőbb szinteken! - © 2008 - 2024 - love-horse.hupont.hu